„Egyetlen futócipő előállítása megegyezik több mint 13 kilónyi szén-dioxid-kibocsátással. Ez annak felel meg, mintha egy egész hétig folyamatosan égetnénk egy 100 wattos izzót” – magyarázza Buza Dániel, a piacvezető, sport- és kosárcipőkre specializálódott Rapcity alapítója.

A sneakerkultúra pedig dübörög, legyen szó utcai, divatsport-, futó-, vagy akár kosárcipőről. A trend jött és még garantáltan jó ideig velünk marad. 2017-ben a sportcipőpiac 62,5 ezer milliárd dollárt tett ki, 2024-re pedig megközelítheti a 100 ezer milliárdot. Így nagyon nem mindegy, mennyire környezetszennyező ágazatról van szó.

Buza Dániel

Fazekas István

Buza Dániel, akinek üzlete 2012-ben nyílt meg Budapesten visszaemlékezett arra is, hogy amíg gyerekkorában egy bőr kosárcipőt még 5 évig hordtak, ma ennél sokkal gyorsabban forognak az áruk. „A cégek hetente jönnek ki egy-egy újabb színnel egy modellből, folyamatosan arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy vásároljanak. Nézzünk egy kosárcipőt: hamar elhasználódik, a mai modellek fél évet bírnak ki. Sokan két párat vesznek egyszerre, hogy az egyiknek legyen ideje száradni” – mondja.

A Rapcity alapító-tulajdonosa szerint a fenntarthatóság nem csak azt jelenti, hogy nincs negatív hatással a jövő generációjára, a gyártási folyamat is a lehető legkevesebb környezetkárosító hatással jár, hanem az is fontos, hogy a termék kiszolgálja az igényeket. „Korábban azt gondoltam, hogy egy sportcipő esetében a felhasznált alapanyagoknak van a legnagyobb karbonlábnyoma. Tévesen. Egy sneaker több száz elemből áll össze. Maga a gyártás az, ami igazán nagy lábnyomot hagy, mert ott van ez a rengeteg elem, amiből összeállítják a cipőt, varrással, ragasztással, vulkanizálással” – mondja.

Fazekas István

Fontosnak tartja ebből a szempontból a gyártási körülményeket és a munkabéreket  is. „Innen, nyugatról csak bízni tudunk benne, hogy minden szép és jó. De a gyártási körülmények azok, amelyekről a legtöbbször nem tudunk semmit. Szinte minden termék Kínában készül, sőt, onnan is kiszervezik már a gyártást más országokba, például Indiába” – emeli ki. Bár azt is hozzáteszi, hogy az Adidas és a Nike tanúsított gyárakban készítetti a cipőit, ahol elvileg garantálják az odafigyelést. „Pár éve volt egy videó egy Jordan bőrcipőről, amiben tételesen, lebontva mutatták meg, miből áll össze, hogy miért kerül 40 ezer forintba. Ha ebből 60 centet, 1 dollárt tesz ki a gyár haszna, de az egész gyártás, alapanyagokkal együtt 15 dollárra jön ki, az igazán elgondolkodtató, mégis hol és hogyan készül” – teszi hozzá.

A termék utóélete is számít: egy futócipő egy hulladéklerakóban 30-40 év alatt bomlik le – már ha lebomlik egyáltalán, és nem csak alkotóelemeire esik az anyaga. Példaként említi a Nike Grind projektjét: „egy olyan technológiát dolgoztak ki, amely során összedarálják a cipőket és a kapott anyagból például sportpályákat burkolnak be, de parketta alá is készítenek speciális rétegeket így, amelyek lényegében régi Nike sportcipőkből készülnek” – magyarázza.

Zöldhullám a sportcipőknél: kommunikáció vagy tett?

Ki, mikor és mivel indította el a zöldhullámot a sportcipőgyártóknál? Az Adidas kommunikálta először, 2015-ben, az óceáni műanyaghulladékokkal foglalkozó Parley-val való együttműködését. Ez volt az első löket igazából a sportcipőknél – emlékszik vissza Buza Dániel.

Ehhez képest még 2013-ban dobta piacra a cég az Element Voyager sportcipőt, amelynek a létrehozása során kevesebb hulladékot termeltek, kevesebb anyagot is használtak fel, és a londoni olimpiára újrahasznosított anyagból készült ruhába öltöztették a sportolókat. A Nike pedig 2012-ben rukkolt elő a Flyknit modellekkel: ezeknek a kötött felsőrésze tartalmaz PET-palackból újrahasznosított szálat. „2010 és 2018 között a Nike hasznosította újra a legtöbb műanyag palackot, 6,4 milliárd darabot” – fűzi hozzá.

És ide tartozik az is, hogy miközben a divatban egyre inkább előtérbe kerülnek a természetes alapanyagok, a sportcipőknél a célnak való megfelelés ma még erősebb szempont. „Egyre inkább kiveszik a természetes anyagokat a sportcipőkből: bőr kosárcipőt már évek óta hiába keres valaki, a legtöbb műanyag. De tartósak, szellőznek, könnyűek és sokkal kényelmesebbek. Ezekre a technológiákra van szükség” – magyarázza. „Hiába van már valamire megoldás, ha például tízszer annyiba kerül. A cégeknek a megtérülés a fontos. Amíg valami drágább, nem integrálják a gyártási folyamatokba."

Fazekas István

Az újrahasznosított anyagból készülő Adidas UltraBoost futócipő 2016-ban debütált, 2017-ben kezdték el a tömeggyártását. „Akkor már 1 millió párat adtak el belőle. 2018-ban 5 milliót, 2019-ben már 11 millió párat.

De miről beszélünk, amikor 23 milliárd pár sportcipőt adnak el egy évben? És 300 millió párat dobnak ki világszerte egy év alatt? Ez még mindig csak a töredéke”

– mondja Buza Dániel.

Bár a Converse-nek és a Reeboknak (a Reebokot 2005-ben vette meg az Adidas) is voltak fenntartható kezdeményezései és termékei, azokat Buza Dániel inkább csak próbálkozásnak tartja. A piacot pedig a nagy szereplők – a Nike és az Adidas – uralják. Nincs igazán sem helye, sem esélye a feltörekvő márkáknak, hogy fenntartható sportcipőkkel robbanjanak be.

Kommunikációban az Adidasnál erősebbnek tartja a fenntarthatóságot, a termékfejlesztésnél azonban úgy látja, a Nike előrébb jár, mert már előrukkoltak teljes mértékben hulladékból készült cipővel, és a jövőben kosármezeik is 80 százalékban újrahasznosított anyagból készülnek majd. Jövőre pedig az All Stars-gálán mutatja be majd a cég a már nagy százalékban újrahasznosított anyagokból készült kosárcipőit, amolyan „első lépésként” a kosárcipők fenntarthatóbbá válásának útján.

Fontos egyáltalán a vásárlóknak a fenntarthatóság?

Bár egyre több iparágban egyre tudatosabb vásárlói rétegről számolnak be, Buza Dániel tapasztalatai szerint ez a sport- és kosárcipők közönségénél egyáltalán nincs így, még úgy sem, hogy az egyre extrább sportcipők közönségét egyértelműen a fiatalabb – egyben egyre környezettudatosabb – vásárlóréteg teszi ki. „A vásárlókat nem foglalkoztatja, hogy egy termék mennyire környezetszennyező.

Továbbra is márkaőrület és egy kis sznobizmus van ezen a téren. Az érdekli őket, ha egy olyan előadó neve köthető egy cipőhöz, mint Kanye West vagy Travis Scott.

Nagyon távol vagyunk még attól, hogy szempont legyen az, mennyire környezetszennyező egy termék” – meséli a tapasztalatairól.

Fazekas István

A technológiai lehetőségek pedig nem is engedtek még korábban olyan formai bravúrokat, mint a hagyományos cipők esetében. „A fejekben egy ilyen cipőt még sokan egy lebutított, gyenge kinézetű darabbal azonosítanak. Ha valami nem néz ki jól, az egy fiatal vásárlót nem motivál. A gyártóknak kell divatossá tenniük ezeket” – hangsúlyozza.

A fenntarthatósággal kapcsolatban vita tárgyát képezi az is, hogy honnan is kell jönnie a változásnak: kormányzati oldalról, a cégektől vagy az emberektől. Az egyik legelső, még az 1990-es évek végén kirobbant munkakörülményekkel kapcsolatos botrány középpontjában pont a Nike volt: hatalmas társadalmi felháborodást keltett, amikor kiderült, milyen körülmények között gyártják a cég focilabdáit, ezen a felháborodott vásárlók nyomására változtatott a cég. De általában nem ez a helyzet: "a storytelling adja el a terméket” – mondja. Jó példa erre a Nike új, Space Hippie névre keresztelt, kísérleti cipőkollekciója, amely újrahasznosított az alapanyagből készült, de megfelel az esztétikai elvárásoknak és a legújabb trendeknek is. A cipő felsőrésze 100 százalékban újrahasznosított, a talp is korábbi termékek gyártásakor visszamaradt hulladékból készül, és a cipőnek még a doboza is növényi festékkel van nyomva. És hogy mi a sztori? Hogy a cipőt a marsi élet ihlette, ahol szűkösek a nyersanyagkészletek és nincs utánpótlás.

Tudatosabb vásárlók lettünk a koronavírussal?

Változnak vajon a vásárlási szokások a koronavírus-járvány miatt? Buza Dániel válasza: határozott igen. És hogy tudatosabbak lettek a vásárlók? Erre viszont egy határozott nem. „A fizikai üzletek látogatottsága csökken és erősödik az online vásárlás. De a termékpaletta nem változik. A márkák pedig már berakták a fejünkbe, hogy szükségünk van egy újabb cipőre” – vallja. És hozzáteszi azt is:

„Egyelőre én sem tudom azt mondani a vásárlónak, hogy nézd, ez a két opció van. Ezek közül választhatsz, és ez az, amelyikkel jobban véded a környezetet.”