Egekbe nyúló alpesi hegycsúcsok és mediterrán borvidék is vár a szomszédban - Szlovénia csodáitól tátva marad a szád!

Szlovéniában minden megtalálható, amire egy utazó csak vágyhat!

Szlovénia csodái
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Az utóbbi években a magyarok radarjára is felkerült Szlovénia, az apró, de annál izgalmasabb délnyugati szomszédunk, ahol minden megtalálható, amire egy utazó csak vágyhat. Egekbe nyúló, havas hegycsúcsok kiváló sípályákkal és túraútvonalakkal? Pipa. Mediterrán tengerpart, ahol a parton lazulás mellett városnézés is opció? Ez is megvan. Lankás, szőlőültetvényekkel borított domboldalak kiváló borászatokkal és páratlan kilátással az Adriai-tengerre? Tovább nem is kell keresgélni! Képeslapra kívánkozó tavak és történelmi épületek? Ezekből sincs hiány! 

Csak néhány napot töltöttem az országban, de a fürdőnadrágtól a télikabátig a ruhák széles skáláját készítettem be a bőröndömbe. És ezt jól is tettem, mert mindegyikre szükségem is volt!

Felső-Száva-völgy

A kétmillió lakossal rendelkező Szlovénia igazi “svájcibicska-desztináció”, hiszen minden utazótípusnak tud valami izgalmasat és relevánsat nyújtani, bármelyik évszakban. A Best Press Storynak köszönhetően négy napot tölthettem el ebben az igazán különleges és változatos országban, de többhétnyi élménnyel lettem gazdagabb. 

A program az ország keleti felében, a Klet Krško borászatban kezdődött. A gazdaság a Száva partján fekvő Krško településen található, és híres a Cviček boráról. A Cviček egy gyümölcsös ízű, frissítő ízvilágú, alacsony alkohol- és cukortartalmú bor, amely különösen népszerű ebben a régióban. A jellegzetes, élénk színű ital legalább négy különböző szőlőfajtát tartalmaz, és a kezdő borfogyasztók számára is “könnyen csúszik”. A Klet Krško évi 700 ezer litert termel belőle. A Cvičeken kívül a borászat ízletes habzóborokat és kékfrankosokat is gyárt. 

A Klet Krško képes egyszerre tradicionális és modern lenni, és ez a megközelítés nemcsak a borokon, de magán a borászat épületén is jól érződik, ahol az ódon hangulatú, jellegzetes illatú pincék mellett egy modern kóstolóterem is várja a vendégeket. 

Borkóstolás a Klet Krško borászatban.
Borkóstolás a Klet Krško borászatban.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

A pince után a Rajhenburg-kastély következett. A festményre kívánkozó épület a Száva folyó és a Brestanica-patak találkozásánál fekszik egy impozáns, fákkal borított szikla tetején. Mesebeli kastély a zöld tájban. Ha az ember meglátja az autóból, úgy érzi, mintha a középkorba került volna. Ez nem is véletlen, ugyanis a kastélyt még 1131 és 1147 között építtette I. Konrád salzburgi érsek.

A kastélynak rengeteg különböző lakója volt az elmúlt kilencszáz évben: néhány száz évig a Reichenburg család felügyelete alatt állt, később trappista szerzetesek költöztek ide, és kolostort alapítottak. 1941-ben a németek deportálótáborrá alakították a melléképületeket. Az épület később egy nők számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézmény lett. Az 1956-os magyar forradalom után néhány magyar menekült is lakott a kastélyban. 1968-ban kiállítótér lett a helyszínből, ami a szlovén deportálásoknak állított emléket.

A kastély napjainkra egy sokoldalú és igen izgalmas kulturális központ lett, ahol gond nélkül megférnek egymás mellett a különböző kiállítások, egy borospince, egy koncerthelyszín és egy kiváló étterem, ahol néha esküvőket is tartanak.

Kilátás a Rajhenburg-kastély tornyából.
Kilátás a Rajhenburg-kastély tornyából.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

Az állandó és időszaki kiállításoknak köszönhetően a látogatók megismerhetik a kastély színes történetét és a román, gótikus és reneszánsz korszakok hatásait az épületen. A Rajhenburg-kastély nagyon sok minden szeretne lenni egyszerre, és lenyűgöző, hogy ez teljes mértékben sikerül is neki. A különböző kulturális terek, kiállítások és vendéglátó helyszínek nem oltják ki, hanem inkább erősítik egymás hatását, és összeállnak valami egyedülálló, szerves egésszé. Ha valaki az ország keleti felében jár Brestanica település közelében, nagy hiba lenne kihagynia ezt a különleges helyet!

A történelmi utazás után jöhetett egy kis kikapcsolódás. Az autónk az ötcsillagos Atlantida Boutique Hotel felé vette az irányt. A hotel a Rogaska Slatina nevű fürdővárosban található, ami olyan híres történelmi fürdőkkel említhető egy lapon, mint a cseh Karlovy Vary vagy épp Hévíz. 

A csendes, zöld környezetben fekvő Atlantida a nyugalom 76 szobás szigete, ideális méretű wellnessrészleggel és első osztályú étteremmel, ami reggelit és vacsorát is felszolgál. Ha az ember elég ideig élvezte a magnéziumban gazdag termálvíz jótékony hatásait, a szaunát vagy a hotel különleges sóterápiáját, biciklire ülhet, túrázhat, vagy választhat a hotel által kínált egyéb szabadidős tevékenységek közül. 

Koper és a szlovén Isztria

Másnap az ország keleti részéből dél felé indultunk, Koper városa felé. Útközben az autó ablakán kibámulva feltűnt, hogy milyen sok a fával borított terület Szlovéniában, illetve az is, hogy mennyire dimbes-dombos az ország domborzata. 

Mint megtudtam, Szlovénia 54 százalékát erdős területek borítják. Ezekben az erdőkben igen változatos az élővilág, a Magyarországon jellemző vadállatok mellett sok barnamedve és farkas is előfordul egyes részeikben. 

Koper a szlovén Isztria legnagyobb városa, és itt található az ország legfontosabb kikötője is. Az Adrián, az olasz határ közelében fekvő település története egészen a bronzkorig nyúlik vissza. Koper eredetileg sziget volt, melyről az első feljegyzések a 6. századból származnak. A 10. és 13. században a település az isztriai-félsziget egyik vezető városa lett. A sziget kedvező stratégiai helyzetének köszönhetően már a középkorban lehetővé tette egy jól védhető, erődítményszerű város kialakulását.  

Koper egyik népszerű sétálóutcája.
Koper egyik népszerű sétálóutcája.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

A város történetében a velenceiek hagyták a legmélyebb nyomot. Erről a fennmaradt műemlékek és épületek is tanúskodhatnak. Koper 1912-ben, a sólepárlás megszűnésének köszönhetően szűnt meg szigetnek lenni, és vált eggyé a szárazfölddel. A város 1991 óta a Szlovén Köztársaság független államához tartozik.

A városba megérkezve a kissé esős idő ellenére is egyből feltűnt, hogy az utcák különleges, mediterrán hangulatot árasztanak. Ez nemcsak a tengerpartnak, a pálmáknak, cédrusoknak és olajfáknak volt köszönhető, hanem a település szerkezetének és építészeti megoldásainak is. A hely legimpozánsabb épülete, a Pretori palota például főleg a késői gótikus-reneszánsz és a velencei gótika stílusjegyeit viseli magán, de más korszakok hatásai is felfedezhetők rajta. 

A palotát 2001-ben újították fel. A földszintjén ma a Turisztikai Információs Központ (TIC), egy régi patika és egy bemutatóterem működik, az első emeleten egyebek mellett egy esküvői terem, egy protokoll polgármesteri terem és egy ülésterem található, ahol a községi tanács szokott összegyűlni. A Pretori palota a város egyik legnépszerűbb látnivalója, az egész világból érkeznek ide látogatók. A palota megtekintése után sétáltunk egyet az egyre esősebb Tito téren, majd visszaugrottunk az autóba, és elindultunk az isztriai dombok felé. 

Tradicionális kőházakból álló, bájos falvak között kanyarogtunk a dombokon, miközben az eső egyre jobban dobolt a szélvédőn. Az első megálló a Marezige nevű “borfaluban” volt, ahol kipróbálhattuk a környék egyik legújabb és legfelkapottabb nevezetességét, a borszökőkutat. 

Az elmúlt évek utazási szokásai nagyot változtak az olyan közösségimédia-platformoknak köszönhetően, mint az Instagram vagy épp a TikTok. Az emberek egy része már nemcsak azért utazik, hogy új helyeket és kultúrákat ismerjenek meg, hanem az is fontos szempont a számukra, hogy a közösségi oldalaikon képeket és videókat oszthassanak meg a legmenőbb, legexkluzívabb és legegyedibb látványosságokról. Szlovénia első borszökőkútja épp ezeket az igényeket elégíti ki. 

Kilátás Marezigéből.
Kilátás Marezigéből.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

Na de miről is van szó pontosan? A gyönyörű panorámával rendelkező magaslati ponton található Vinska fontana vendégei befizetnek egy adott összeget, amiért kapnak néhány zsetont. A zsetonokkal a borszökőkutakhoz mennek, melyekben különböző, a területre jellemző borok vannak, bedobják a zsetont, akár egy automatába, aztán egy kar meghúzásával saját maguknak csapolhatják a borukat. Maga a koncepció nem túl forradalmi, ráadásul a vendégeknek egy hagyományos vendéglátóhelyhez képest még kicsit több energiát is kell belefektetniük, hogy italhoz jussanak, a hely mégis rendkívül népszerű. Ehhez persze hozzájárul az Adriai-tenger és a lankás szőlőültetvények gyönyörű látványa is, amelyekben gyönyörködhetnek a vendégek, miközben kortyolgatják az általuk csapolt refosk, malvázia vagy chardonnay borokat. 

A következő megálló a Bonini településen található Villa Carla nevű, hagyományos isztriai házikó volt, ami panzióként üzemel. A mesebeli épület nagyjából százéves, de remek állapotban van. Házigazdáink friss kenyérrel, olívabogyóval, szalonnával és vadspárgalevessel vártak minket, de előtte egy harmonikával kísért szlovén dalt is meghallgathattunk az egyikük előadásában. A Villa Carla remek szállás lehet azok számára, akik a kiszámítható hotelek helyett valami autentikus, környékre jellemző szálláson hajtanák álomra a fejüket. 

Villa Carla
Villa Carla
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

Bonini után egy másik fontos környékbeli település, Lopar következett. A helyi Bardinc-házban megnézhettük, hogy milyen volt egy 1800-as évekbeli isztriai háztartás. A földszinten megcsodálhattuk a konyhát és a legrégebbi isztriai szőlőprést. A környék történelmét bemutató kiállítás a ház felső emeletén kapott helyet, ahová egy kültéri kőlépcsőn lehetett feljutni.

A tájház után egy újabb borászatot látogattunk meg. A csendes Montinjan településen található Vina Montis & Eko Laura borászat a Szlovén Isztria szívében bújik meg egy domb tetején. Az organikus pincében több népszerű borfajta, olívaolaj és grappa is készül. Az érdeklődők kiváló minőségű refosk, istrska malvazija, muskotály és maločrn borokat szerezhetnek be, és olyan borkülönlegességekkel is találkozhatnak, mint például a csokoládébor, melynek ízvilága egy testes vörösbor és egy csokoládés édesség minden pozitív tulajdonságát ötvözi. Ha valaki a környéken jár, mindenképp érdemes beszereznie egy-két palackkal!

A több órás borkóstolás közben ránk esteledett, és az eső is tovább fokozódott, így ideje volt ellátogatni a hétfői nap utolsó állomására, az egyedi hangulatú Guesthouse Green Istriába.  

A vendégház a tengerparttól mindössze 15 percre található a mediterrán vidék eldugott lankái között, minden oldalról természettel körülölelve. A házigazdák egy hamisítatlan isztriai élményt szeretnének a vendégeiknek kínálni, ami megmutatkozik a szállásban és a különleges isztriai reggeliben is, amelyhez gondosan válogatták össze a hozzávalókat. 

A Guesthouse Green Istria glampingházikói.
A Guesthouse Green Istria glampingházikói.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

A Green Istria a klasszikus apartmanszálloda mellett rendelkezik néhány színes, régi glampingházikóval is, melyek kiváló választások lehetnek azok számára, akik egy kicsit kalandosabb és természetközelibb élményre vágynak. 

A fárasztó és eseménydús dél-szlovéniai nap után nyugovóra tértünk a csendes Green Istriában, reggel pedig megkóstolhattuk a hagyományos isztriai reggelit. Ezután ismét felkerekedtünk, és elindultunk észak felé.

Az Alpok lábánál

A Felső-Krajna régióhoz közeledve ismét időutazás következett, az utunk során immár másodszor. Most azonban nem évszázadokat ugrottunk visszafelé, csupán egy évszakot. A behavazott alpesi hegyvidéken autózva átjárt minket a kései karácsony szelleme. 

A Planica-völgy felé igyekeztünk a kacskaringós utakon, miközben a ködbe vesző, havas hegycsúcsokat figyeltük. Az alpesi völgy Szlovénia északnyugati részén található, és híres a Planica Északi Központ nevű síelési komplexumról, ami nemcsak Szlovéniában, hanem az egész világon fogalomnak számít a síkedvelők körében. 

A Júliai-Alpokban található központ többek között otthont ad egy sírepülő sáncnak, több síugró sáncnak, egy drótkötélpályának, egy szélcsatornának, amelyben ki lehet próbálni a szabadesés élményét, egy beltéri sífutó pályának, egy síugrás-szimulátornak és egy múzeumnak is.

Az intézményt egyaránt látogatják profi sportolók és turisták is minden évszakban. Ha épp sok a hó, főleg a téli sportok népszerűek, de tavasszal és nyáron is rengeteg program közül lehet válogatni. Szervezett túrák a környék hegyeibe vagy lesuhanni egy több mint 500 méteres drótkötélpályán, esetleg kipróbálni a frizbi golf nevű csapatjátékot? Itt mindegyikre lehetősége van a látogatóknak.

Végigjártuk a dizájnos téli központ minden emeletét, kipróbáltuk a síugrás-szimulátort, aztán a tetőre is felmentünk, ahol már térdig ért a hó, és nagyszerű kilátás nyílt a síugró sáncokra. 

Az ebédünket egy imádni való, apró fakunyhóban fogyasztottuk el a Kranjska Gora nevű alpesi faluban, amelynek Log Cabin Kosobrin a neve. Ha valaki tradicionális szlovén ételeket szeretne enni egy igazán meghitt és lakályos helyen, tovább nem is kell keresgélnie! A kerek épület 360 fokos panorámát biztosít, és egy sípálya tövében fekszik, közvetlenül az út mellett, ezért a hangulat és a látvány télen és nyáron is kiváló. 

Log Cabin Kosobrin
Log Cabin Kosobrin
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

Na és az ételek? A hely filozófiája, hogy a szeretet útja a gyomron keresztül vezet, és ehhez maximálisan tartják is magukat. A levesek és sültek kiváló alapanyagokból, nagy odafigyeléssel készülnek, és a desszertek is elsőosztályúak. A rétest mindenképp érdemes kipróbálni!

A havazás szerencsére enyhült, miközben ebédeltünk, így a tartalmas fogásokat levezethettük egy kis sétával a természetben. Először a Zelenci-tóhoz mentünk el, ami nem más mint a Száva folyó türkiz színű forrástava. A zelenci szó szlovénul zöldet jelent, és a tó különleges színe valóban egyből szemet szúr az embernek, ahogy kisétál a fák közül, és először megpillantja a vizét. A tó körüli behavazott táj még nagyobb kontrasztot adott a Zelenci rikító, már-már mediterrán színvilágának. 

Zelenci-tó
Zelenci-tó
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

A térségben van egy másik ismert állóvíz is, a Jasna-tó. A kristálytiszta vizű Jasna igazából két tó, melyeket egy földnyelv választ el egymástól. Ahogy kisétáltam a tóba nyúló, fehérbe borult mólóra a lassan hulló hópelyhek között, és a végignéztem a tó körüli, sötétzöld fenyveseken és a felhős égbe vesző hegycsúcsokon, hihetetlen nyugalom járt át. Csak a természet tud ilyesmit alkotni, ha valaki megpróbálná lefesteni a látványt, jó eséllyel giccses eredményt kapna. A Jasna egyébként a partján található, hegyi kecskét ábrázoló szobráról is ismert.

Jasna-tó
Jasna-tó
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

Kedd este a Špik Alpine Wellness Resort nevű hotelben pihentünk meg. A hegyekkel körülölelt wellnesshotel az év minden napján kitűnő választás. A havazást és a hófehér hegycsúcsokat ugyanolyan kellemes élmény figyelni a wellnessrészlegről és a szobák teraszáról, mint a szikrázó nyári napsütést. A környék egyik legismertebb csúcsa, a Spîk is jól látszik a meleg vizes medencékből.

A vacsorát a Triangel Boutique Hotel éttermében fogyasztottuk el. A barátságos, sátortetős épület a wellnesshoteltől néhány percnyire található. Az étterem modern és ízlésesen berendezett, a fogások pedig kiváló minőségű szlovén alapanyagokból, környezetbarát módon készülnek, és a kiszolgálás sem hagy kívánnivalót maga után. 

A híres Bledi-tó és környéke

Szerdán elérkezett a szlovéniai utazás utolsó napja, Kranjska Gorából a híres-neves Bledi-tó felé vettük az irányt, ami mindössze félórányi autóútra található az alpesi falutól. A tó megcsodálása előtt még betértünk a Triglavska Roža Bled Információs Központba, ahol az érdeklődők turisztikai információkat kaphatnak a tóról és környékéről, valamint a Triglav Nemzeti Parkról egy informatív és kreatívan berendezett állandó kiállítás megtekintésével. 

A létesítményben gyakran tartanak különböző kulturális és edukációs eseményeket is, és a turistáknak nyáron lehetősége van kerékpárt, illetve elektromos kerékpárt bérelni, hogy azzal járják be a környéket. 

A kiállítás megtekintése után végre elérkezett a nagy pillanat: a saját szememmel láthattam a legendás Bledi-tavat, ami az elmúlt években rengeteg magyar utazó bakancslistájára is felkerült. Bevallom, általában kicsit előítéletesen viszonyulok a nagyon felkapott turisztikai célpontokhoz, mert úgy érzem, hogy a közösségi médiának köszönhetően egy hamis kép alakul ki róluk a legtöbb emberben. A Bledi-tó viszont minden kétséget kizáróan méltó a hírnevéhez.

Bledi-tó látványa a bledi kastélyból.
Bledi-tó látványa a bledi kastélyból.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

Először a meredek sziklán álló bledi kastélyból szemlélhettem meg a kékeszöld színű, tekintélyt parancsoló állóvizet, a közepén található zsebkendőnyi szigettel. A tavat mélyzöld erdőkkel borított dombok, sziklás hegycsúcsok, és Bled városának fehér házikói keretezik. A látvány valóban egyedülálló, nem csoda, hogy a szlovénok legnagyobb költője, France Prešeren is ódákat zengett róla, és a Paradicsomhoz hasonlította a tavat és környékét. A tó fölé tornyosuló, több mint ezer éves bledi kastély az ország egyik szimbóluma, ami rengeteg látogatót vonz a világ minden tájáról. 

A kastély után vízre szálltunk, és behajóztunk a tó közepén található szigetre. A kilátás a hajóról is lélegzetelállító volt, bármerre is néztem, mindenhol hűtőmágnesre kívánkozó látványosságok tárultak a szemem elé.

Hajózás a Bledi-tavon.
Hajózás a Bledi-tavon.
Fotó: Femina/Leszkovszki Máté

A Bled-sziget legfontosabb helyszíne a buja növényzet mögött megbújó Szűzanya-templom, amelynek a kastélyhoz hasonlóan hosszú és színes a történelme. A szigeten található még egy harangtorony, egy kápolna, egy móló, egy Potičnica nevű vendéglátóhely és egy remetelak is, melyek mind megcsodálhatók egy óra alatt. 

A templomban található Kívánság harangot a látogatók is megkongathatják. Mikor én kerültem sorra, a kötél mellett álló pap megkérdezte, hogy honnan jöttem, és mikor megtudta, hogy Magyarországról, csak ennyit mondott mosolyogva: “Isten áldjon!”

A cikk az ajánló után folytatódik

Az anyaság kihívásai cukormáz nélkül

A Femina Klub júniusi vendége Ráskó Eszter humorista lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya többek között az anyaság és a nőiség kihívásairól beszélget. Vajon létezik-e recept a gyerekneveléshez? Miért olyan káros a tökéletes anya mítosza? Hogyan lehet az önazonosság és az önfelvállalás révén a nőknek felvértezni magukat a 21. századi normákkal szemben?

További részletek: femina.hu/feminaklub

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. június 3. 18 óra

Helyszín: Thália Színház

Promóció

Miután visszaértünk a tó partjára, a Cafe Park étterembe mentünk, ahol az ízletes fogások után megkóstolhattuk a környék híres süteményét, a bledi krémest is. 

Ebéd után Ljubljanába indultunk, hogy elcsíphessük a Budapestre tartó Flixbuszt. 

Az utazással töltött szűk négy nap alatt Szlovénia rengeteg arcát megismerhettem, de úgy érzem, hogy még így is csak a felszínt kapargattam, és mindenképp vissza kell térnem ebbe az apró, de igen változatos országba. Ha szereted a természetet, a változatos domborzatot, történelmi épületeket, a havas hegycsúcsokat vagy a napsütötte Adriát, az ízletes borokat és finom ételeket, te se hagyd ki a listádról Szlovéniát! 

Elakadt a szavunk Szlovénia tündöklő tóvidékétől: az ezerarcú országban az alpesi vidék is lenyűgöző

Szlovénia varázslatos régiókkal várja a kirándulókat az imádott tóvidékektől az alpesi csodákig.

Elolvasom

Borítókép: Femina/Leszkovszki Máté

Ezt is szeretjük