Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz
Tetszett a cikk?
Európai Unió

Négy és fél éve tartó cirkusz zárulhat le karácsony előtt.

Megegyezett az Európai bizottság és a brit kormány tárgyalódelegációja a Brexit utáni viszonyrendszer feltételeiről. A megállapodás zárja le az Egyesült Királyság kiválását az Európai Unióból, szabályozva a két tömb jövőbeli kapcsolatát. A felek valóban az utolsó utáni pillanatban jutottak kompromisszumra – és az utolsó tárgyalási forduló idején is majdnem 24 órán keresztül lehetett arról olvasni, hogy „nemsokára”, „mindjárt”, de most már tényleg „azonnal” megvan a végső egyezség az ötszáz oldalas szerződésről.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtótájékoztatóján arról beszélt: az Egyesült Királyság ezentúl harmadik ország lesz, de a jó viszony megmarad. A biztonság kedvéért azért négy év után értékelik a helyzetet. Azt is hozzátette: felszabadultnak, de egyben szomorúnak érzi magát a hosszú tárgyalás után, amiért köszönetet mondott a feleknek, elsősorban Michel Barnier és David Frost főtárgyalóknak, és azt üzente az európaiaknak: ideje túllépni a Brexiten. T. S. Eliotot idézve köszönt el:

Vagy mondjuk úgy, a vég a kezdet előtt van,

S a vég s a kezdet megvolt mindig is

A kezdet előtt és a vég után.

A Downing Street közleményben üdvözölte a megállapodást. A brit kormányfő hivatala azt emelte ki: elérték céljukat, hogy a szigetország visszaszerezze az ellenőrzést a pénze, a határai, a törvényei, a kereskedelme és a halászata felett.

Boris Johnson a megállapodás - és az uniós sajtótájékoztatót megvárva - arról beszélt a sajtónak, hogy egész Európa számára jó megállapodás született, amely stabil viszonyrendszert hozhat. Azt is kiemelte: jó barátok, szövetségesei maradnak az EU-nak, és elsősorban a legfontosabb kereskedelmi partnerei.

A brit sajtó szerint a végén heringről heringre alkudoztak a felek, ami igazából nem is olyan nagy túlzás. Korábbi hírek szerint a megállapodást az tette lehetővé, hogy a britek engedtek a halászati kvóták kérdésében, vagyis azzal kapcsolatban, az uniós tagországok – elsősorban Franciaország – halászai miként halászhatnak a mostantól az EU-n kívülinek számító brit vizeken. A britek három év alatt 80 százalékos csökkentést szerettek volna elérni – ebből lett öt és fél év átmenet és 25 százalékos mínusz. (Jelenleg a brit vizeken fogott halak kb. fele kerül brit halászokhoz, ez az arány az átmenet végére kétharmadra nőhet a Financial Times írása szerint.)

A kvóta feletti részt vámok terhelik majd – ezt elfogadta Londont, azt az uniós törekvést viszont sikerült visszaverniük, hogy más területeken, például az energiában vámokat vezessen be az EU. A vámmentes kereskedelmen túl a megállapodás biztosítja az uniós rendőri és biztonságpolitikai, adatvédelmi együttműködés zavartalan folytatását. Folytatódhat a kutatások terén is az együttműködés - részletezte a megegyezés után Michel Barnier, az EU főtárgyalója.

További kritikus pont volt az egyeztetésen az, hogy vitás kérdésekben milyen fórumhoz lehet fordulni. A brit kormány elutasította, hogy az Európai Bíróság legyen ez a testület, míg az EU sokáig ragaszkodott hozzá – a megoldás egyfajta új mechanizmus lesz, amely a szabályok súlyos megsértése esetén akár vámok bevezetésével is szankcionálhat. Ilyen például az, ha az áruk nem felelnek meg azoknak a környezetvédelmi normáknak, amelyek a zavartalan kereskedelem alapjául szolgálnak – ezzel pedig jogosulatlan versenyelőnyre tesz szert valamelyik fél.

Azt, hogy ki nyert és ki veszített a két fél nyilván másképp fogja értékelni. A Guardian a kilépéspárti Guido Fawkes blogot idézi, ahol úgy számoltak, London követelései 43 százalékában győztesnek hirdetheti magát (értsd: sikerült megakadályozni, amit Brüsszel akart), az EU ezt 17 százalékban mondhatja el – a maradék 40 százalék pedig döntetlen, vagyis mindkét fél megveregetheti a saját vállát.

Némileg objektívabb elemzők azonban arra is felhívják a figyelmet: a britek több igen fontos pontban vállalt kényszerű kompromisszumot az unióval, különösen a szolgáltatások terén. Az EU például nem fogadja el automatikusan az Egyesült Királyságban megszerzett képzettségeket – ez nem csak a munkavállalók, de az uniós országokban próbálkozó vállalkozások életét is megnehezítheti. Ennél is nagyobb fejtörést okozhat a britek számára, hogy a szigetország GDP-jének 7 százalékát adó pénzügyi szolgáltatások esetében egyelőre csak egy előzetes megállapodás született, amiben nagyjából annyit tisztáztak, hogy jövőre kitalálják, mi lesz.

Mindezek ellenére Boris Johnson brit kormányfő óriási győzelemként könyvelheti el a megállapodást, hiszen képes volt legyőzni a pártján belüli politikai ellenállást (szemben elődjével, Theresa May-jel), ugyanakkor, még ha az utolsó pillanatban, de a Brexit történetében először az eredetileg meghatározott időpontban megvalósulhat valami - történetesen a teljes szakítás.

Az Egyesült Királyság polgárai a 2016. június 23-án rendezett népszavazáson döntöttek úgy, hogy nem szeretnék, ha hazájuk az Európai Unió tagja lenne. A hosszú és börleszkszerű elemekben is bővelkedő válási egyezkedés után az ország 2019. március 29. helyett végül 2020. január 31-én lépett ki az EU-ból, ezt követően azonban egy átmeneti időszak kezdődött, amikor gyakorlatilag egy dolog változott, a britek nem vehették részt az uniós döntéshozatalban, ám kötelesek voltak elfogadni a közösség szabályait.

Boris Johnson miniszterelnök már akkor jelezte: kerül, amibe kerül, de nem kér hosszabbítást, azt szeretné, ha az átmeneti időszak 2020 végén lezárulna. Az azonban eléggé valószerűtlennek tűnt, hogy miközben a kilépésről szóló tárgyalás majdnem három évig elhúzódott, a jövőbeli viszony sokkal komplexebb kérdését 11 hónap alatt lehet rendezni. A helyzetet tovább rontotta a koronavírus-járvány, amely nehezítette a tárgyalásokat is, így az egyeztetés szinte az utolsó pillanatig nem haladt előre.

JUSTIN TALLIS / AFP

Az elmúlt napok azonban azt is megmutatták: mi vár a britekre abban az esetben, ha nem sikerül megegyezni, és emiatt a WTO általános szabályai alapján zajlik majd a kereskedelem, vagyis számtalan terméket a zavartalan határátléptetés helyett bonyolult vámprocedúrát követően lehet csak szállítani. Most ugyan nem emiatt ragadt be az áruszállítás a legfőbb közúti útvonalon, a La Manche-csatornán keresztül, hanem a koronavírus új, veszélyes variánsa késztette a franciákat arra, hogy beszüntessék, majd igen szigorú feltételekkel engedjék újraindulni a kamionokat, ám jó eséllyel ugyanilyen kilométeres sorokkal, a brit üzletekben pedig fenyegető áruhiánnyal jönne el a no deal Brexit.

A megegyezés főbb pontjairól már szerdán sikerült megállapodniuk a feleknek, ám a részletkérdésekről és a pontos szövegről tovább folytak a tárgyalások – azzal, hogy karácsony előtt mindenképpen lezárják azokat. Szerdán este a brit kormány tagjait, illetve az uniós tagállamok kormányfőit is tájékoztatták a részletekről – az Európai Bizottság valamennyi tagország nevében tárgyal. A megállapodást még mind a 28 kormánynak és a parlamenteknek is jóvá kell hagyniuk – lehetőleg még az idén. Erre Londonban talán sort is kerítenek, az Európai Parlament viszont már jelezte, hogy csak jövőre dönt. Hogy ez ne akassza meg a megállapodást, Brüsszelnek a jóváhagyásig lehetősége van arra, hogy az EU a maga részéről átmenetileg alkalmazza a szerződést.

Az is kérdés, a válás véglegesítése milyen folyamatokat indít el az Egyesült Királyságon belül. Észak-Írország helyzete különösen érdekes, mivel ugyanis a korábbi békemegállapodás értelmében biztosítani kell az Ír-sziget két fele közötti szabad átjárást, ez viszont mostantól az EU határai is lesz, speciális, leginkább az EU szabályai szerint működő része marad az országnak. Skócia pedig azért fontos, mivel a kormány egyáltalán nem támogatja a kiválást, így erősödhetnek a függetlenségi törekvések. Erre utalt az országrész első minisztere, Nicola Sturgeon is a megállapodás után posztolt Twitter-üzenetében is, amiben arról írt, a Brexit szándékuk ellenére történik, így eljött az idő, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat "független, európai nemzetként".

Európai Unió Eruópai Unió Brexit Brexit-megállapodás