szerző:
Tetszett a cikk?

Közel 9 százalékkal több pénzt költöttek a magyarok 2019-ben az egy évvel korábbinál, és ennek csak egy kisebb részét magyarázza a drágulás. A leggazdagabbak és legszegényebbek kiadásai közötti szakadék nagy, de változatlan maradt. Milliós viszont még mindig az a réteg, amelyik többet költ egy lakáshitel törlesztésére, mint bármi másra.

Évente 1 millió 332 ezer forintot, azaz havi 111 ezer forintot költött egy átlagos magyar 2019-ben – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal A háztartások életszínvonala, 2019 című kiadványából. Ez 8,9 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest, és ha az inflációt levesszük belőle, még akkor is azt jelenti, hogy reálértéken 5,3 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása.

MTI / Balázs Attila

Ha az elmúlt tíz év adatait egymás mellé rakjuk, ahogyan azt a KSH is tette, jól látszik a trend: 2010 és 2012 között még csökkent is a fogyasztás, 2013-ban sikerült a 2010-es szintre visszatérni, azóta viszont meredek volt az emelkedés. Reálértéken számolva 2019-ben már 41 százalékkal jártunk a 2010-es összeg felett.

A válság előtti időszakot mutatják a számok
Ezt a felmérést hagyományosan minden év novemberében adja ki a KSH, az előző év gazdasági helyzetét elemzik benne. Egy átlagos évben is fontos arra emlékeztetni, hogy nem a mostani helyzetre érvényes következtetéseket vonhatunk le ebből, a válság alatt pedig különösen észben kell tartani, hogy amit itt látunk, azt mutatja, milyen állapotban érte el a krízis az országot. Az eredeti adatközlésben éves számokat írtak, mi ezt a jobb érthetőség kedvéért 12-vel leosztva havi bontásúra változtattuk.

A legtöbbet, havonta fejenként 27 100 forintot nem meglepő módon élelmiszerekre és nem alkoholos italokra költöttek az emberek. Lakásfenntartásra és háztartási energiára 20 525, közlekedésre pedig 13 200 forintot szántak a magyarok havonta. Első ránézésre ezek alacsony számoknak tűnhetnek, de a KSH nem a háztartásonkénti, hanem az egy főre jutó számokat írja le, tehát például egy négytagú családban ezeket a számokat néggyel meg kell szorozni.

Máté Péter

Természetesen az egy főre kiszámolt átlag önmagában nem mond el semmit a társadalmi különbségekről. Amikor jövedelmi ötödökre bontja a népességet a KSH, akkor az látszik, hogy

a társadalom leggazdagabb ötöde 3,6-szer annyi pénzt költött el, mint a legszegényebb.

Ez az arány nem változott az egy évvel korábbihoz képest.

Ételekre és alkoholmentes italra a legszegényebb kétmillió magyar fejenként havonta 15 766 forintot költött tavaly. Ez napi 525 forint, ami még akkor is nagyon kevés, ha hozzátesszük, hogy a legszegényebbek között sok a nagycsaládban élő és a gyerek. Ételre-italra a leggazdagabb ötödben havi 39 750 forint jut fejenként. Ráadásul az olló is nyílik: a legszegényebbeknél ez 2,2, a leggazdagabbaknál 3,1 százalékos növekedést jelent. És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az élelmiszerek ára tavaly ennél nagyobb ütemben, 5,9 százalékkal nőtt, látjuk, hogy ez együtt mit jelent: sokan az ételeken spóroltak.

Stiller Ákos

A második legtöbb pénz, függetlenül attól, hogy gazdag vagy szegény az ember, a lakásfenntartásra megy el. A rezsicsökkentésnek tudható be az, hogy ez az egyetlen olyan tétel, amelynek az aránya 2010 óta csökkent az összes kiadás között. A legszegényebb ötöd 11 700, a leggazdagabb ötöd pedig 31 341 forintot költött el tavaly lakhatásra fejenként havonta. De itt a KSH is kiemeli: mivel a szegényebbek között vannak többen a nagycsaládosok, ha nem egy főre, hanem egy háztartásra próbálnák megadni az értéket, az alsó ötödben sokkal magasabb szám jönne ki.

A harmadik legnagyobb tétel a közlekedés. A leggazdagabb kétmillió magyar átlagosan fejenként havi 26 360 forintot költ közlekedésre, ebből csak az autó fenntartására 18 380-at, a legszegényebb kétmilliónál pedig csak havi 4533 forint a közlekedés ára, ebből 3500 az autóé.

A társadalom jóllétének egyik fontos mutatója az, hogy az összes elköltött pénz mekkora része megy el alapvető létszükségleti kiadásokra. Ebből a szempontból látszik a fejlődés: a 2012-es mélyponton az összes pénz 60,4 százaléka ment el az alapvető kiadásokra, 2019-ben már csak 54,8 százalék. A társadalmi különbségek itt is látszanak: a leggazdagabb ötöd az összes kiadása 51,1 százalékát költötte ételre, alkoholmentes italra, lakásfenntartásra és közlekedésre, a legszegényebbek viszont 61,2 százalékot.

Vagyis akinek kevesebb a bevétele, annak még arányaiban is kevesebb maradt, miután kifizette azt, amire muszáj költeni.

Min spórolnak a szegényebbek?

Az látszik a számokon, hogy alkoholra és dohányra a pénze nagyobb hányadát költi el egy szegényebb ember, mint egy gazdag. Ételre és lakhatásra is többet kell költenie arányaiban. A többi tétel közül az oktatás az, amelyre a pénzük nagyobb részét költik el a szegényebb ötödbe tartozók, mint a leggazdagabbak (1,2, illetve 0,7 százalék).

Túry Gergely
A ruházkodásra, a lakberendezésre és a hírközlésre (azaz tévére, internetre, újságokra) logikus, hogy kevesebbet költenek a szegényebbek. A két tétel azonban, ahol a legnagyobb szakadék van a gazdagok és a szegények kiadásai között,

a kultúra (9,6, illetve 4,7 százalék), valamint az egészségügy (5,1, illetve 3,5).

A lakáshitelek törlesztőrészletei az összes kiadás egyre kisebb részét, 13,4 százalékát tették ki, 2011-ben még 21,1 százalék volt ez az arány. Itt nem sok értelme volna egy főre jutó értéket számolni, mivel rengeteg embernek nincs lakáshitele. Többet elárul az a szám: tavaly 1,5 millió magyar élt olyan háztartásban, ahol törleszteni kellett, ők havonta fejenként 46 800 forintot fizettek vissza átlagosan. Tehát feltételezhető, hogy e másfél millió ember nagy része többet költött a törlesztésre, mint bármi másra, beleértve az ételt is.

Az nem szokatlan, hogy az egy főre jutó legtöbb kiadása az egyedül élőknek volt, 42 százalékkal több, mint az országos átlag, hiszen azok a kiadások, amiken nem nagyon lehet spórolni, értelemszerűen számukra magasabbak.

A gyerekes háztartások egy főre jutó éves fogyasztása egy év alatt látványosan, 11,6 százalékkal nőtt, a gyerekteleneké pedig csak 3,5 százalékkal.

Eközben a gyerekesek egy főre jutó jövedelme 13,4, a gyerekteleneké 12,4 százalékkal nőtt. Vagyis azt, hogy a kiadások ennyire másképp változtak, csak részben magyarázza, hogy több pénzből lehetett gazdálkodni, a gyerektelen családokban többet tudtak félretenni.

A nyugdíjasok (egész pontosan azok, akik olyan háztartásban élnek, ahol mindenki 65 év feletti) átlagosan 117 500 forintot költöttek havonta. Az ő kiadásaik nőttek a legkevésbé, csupán 1,3 százalékkal egy év alatt. Nekik természetesen gyógyszerre kell jóval az országos arány felett költeniük: az egyedül élő idősek átlagosan 13 240 forintot fizettek havonta gyógyszerre.

Ami pedig a területi eloszlást illeti meg: 2019-ben változatlanul a budapestiek költötték a legtöbb pénzt, fejenként havi 147 ezer forintot, és a 13,7 százalékos növekedés is ott volt a legnagyobb. A megyeszékhelyeken 116 ezer, a kisebb vidéki városokban 101 ezer, a falvakban pedig csak 97 ezer forint volt az egy főre jutó havi kiadás.

Kovács Gábor Gazdaság

A magyarok fele még mindig szegénynek érzi magát

Havi 134 ezer forintból élt 2019-ben az átlag magyar, beleértve a gyerekeket és a nyugdíjasokat. Még a közepes jövedelműek bevétele sem érte el azt a szintet, amit az átlagos megélhetéshez szükségesnek tartanak. A szegények száma valamelyest csökkent, de még mindig 1,7 millió magyart érintett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata.